tg-ltatsthtetet-06-02

(ez most inkább hír mint vélemény) Raisz Csaba és Szilárd holttestét találták meg a rendőrök március elején a Dunaszerdahelyhez közeli Csótfán, egy droglabor mellett – erősítette meg mai sajtótájékoztatóján Jaroslav Spišiak országos rendőrfőkapitány. A gyilkossággal Sátor Lajost gyanúsítja a rendőrség, akinek Spišiak szerint a drogügylethez is köze lehetett.

A Pápay Tibor vezette szervezett bűnözői csoportot 1999. március 25-én irtották ki Dunaszerdahelyen, a Fontána étterem emeletén. Európa eddigi legnagyobb maffialeszámolását három személy követte el, egy a földszinten levő vendégeket tartotta sakkban, kettő pedig az emeleten 113, gépkarabélyból leadott lövéssel lelőtt tíz bandatagot. Kilencen a helyszínen életüket vesztették, egy a kórházban halt meg.

A gyilkosokat eddig ne fogták el, az ügyben nem született semmilyen jogerős ítélet.

A rendőrség a gyilkosság megrendelésével Sátor Lajost, az elkövetésében való bűnrészességgel pedig a Raisz fivéreket, és – a 2005. május 19-én autóbalesetben elhunyt – Szamaránszky Árpádot gyanúsította. A Raisz-fivérek 2005-ben szabadultak a vizsgálati fogságból. 2008. szeptember 17-én a két testvér eltűnt. Utoljára a Sátorhoz közeli N. Zsolttal találkoztak, azóta nem látták őket.

Jaroslav Spišiak ma bejelentette, a rendőrség szétvert egy 11 tagú bűnözői csoportot, melynek tagjai kapcsolatban álltak Sátor Lajossal, és a bűncselekményekből származó pénzt a szökésben levő bandavezérnek adták le. Hét személyt Szlovákiában, hármat külföldön - Magyarországon - vettek őrizetbe. Köztük van B. Károly is, akit a rendőrség Sátor jobbkezének tart. Na vajon ez ki lehet? Spišiak a mo.-i szervezett bűnözés egyik legjelentősebb alakjának nevezte őt. A mo.-i kollégáknak a magyar rendőrség nem akar semmit mondani. B. egy lakásban rejtőzködött, ahonnan csak akkor jött ki, amikor el kellett intézni valamit Sátor Lajos részére.

Sátor alárendeltjeivel cédulákra írt üzenetek útján kommunikált. Ezek egy részét megtalálták az egyik Magyarországon letartóztatott férfinál.
A Raisz fivérek tetemét a közigazgatásilag Dunaszerdahelyhez tartózó Csótfán találták meg. Egyiküket egy, másikukat három mellkasi lövéssel ölték meg. Csótfán a rendőrség egy fél éve működő droglabort számolt fel. A lefoglalt marihuána piaci értéke 240 ezer euróra tehető. A rendőrség szerint az ültetvényt is Sátor működtette, és összesen 900 ezer eurós haszonra tehetett szert belőle.

Az FMKBAT, azaz a Felvidéki Magyar Közéleti Bloggerek Alkalmi Társasága március 26-án a Csallóköz fővárosában tartotta idei első találkozóját, ahol megvitaták az elmúlt és a következő néhány hónap eseményeit. Tekintettel a kemény témákra - és mivel szinte mindenki autóval érkezett - a Nevada pub legfelső szintjének félreeső asztalán ezúttal csak alkoholmentes sörök üvegei szaporodtak. A társaság hosszas tárgyalás (és a pincérre való várás) után a következő pontokat
osztja meg a nyilvánossággal:

- Örömmel tölt el minket, hogy a találkozón a hölgyek aránya rekordot döntött, minden negyedik résztvevő ugyanis nőnemű volt. Ezúton is biztatjuk őket, hogy véleményeikkel, írásaikkal színesítsék a férfiak egyeduralmában elszürkült blogvilágot!

- A helyszín nem volt véletlen: boldogan várjuk a dunaszerdahelyi és a Felvidék minden szegletében élő grafomán polgártársakat, hogy véleményüket ne rejtsék véka alá, és csatlakozzanak!

- A blogírást és egyéb tevékenységünket használjuk arra, hogyszlovákiai magyar imázs pozitív irányban fejlődjön, a helyi és regionális magyar kezdeményezéseket támogassuk, a jellegzetességeket reklámozzuk, hogy tényleg büszkén mondhassuk, hogy Felvidék, én így szeretlek!

- Amíg a politikusok - őszintén remélve, hogy nem szalmalángjelleggel - beléptek a blog világába, addig mi, a szlovákiai magyar bloggerek egy szelete, miután egymásnak már meg mertük mutatni magunkat - leküzdve további komplexusainkat is -, vállaljuk, hogy a közeljövőben offline, hús-vér emberként is megjelenünk.

Tisztelettel: A hírlapíró és a halál, A szótlan szemtanú, Körkép, Tizedes, Komáromi Blog

Egy hete ezen a napon T.-vel Szerdahelyre mentünk. Kulturálódni. Hihetetlen, mi? (Erre főként azért került sor, mert a másnapi komáromi "Beugróra" - ami tudjuk, h nem Beugró, persze, szerzői jog is van a világon - nem kaptunk jegyet, kb. 3 héttel a rendezvény előtt…) Az egykori mezőváros egyelőre nem kulturális projektjeivel hódít a köztudatban, noha ott van a Duna Menti Tavasz, a Vámbéry-estek stb., a település imázsa mégis más.

Múlt csütörtökön a Városunkért PT a Sevenben (jó a konyha) szervezett improvizációs estet, Itt és most címmel, az Epopteia társulás és műhellyel karöltve, mely, ha jól sejtem, Czajlik Józsefet takarja. Czajlik József sikeres rendező, de ami ennél fontosabb, jó is. Akik pedig felléptek: Bandor Éva, Olasz István, Gál Tamás és Mokos Attila (!).

A bárból kihordták az asztalokat, a közlekedést ellehetetlenítő sűrűséggel telehágták székekkel. A játéktér a bárpult vége melletti mintegy 6 négyzetméter volt. Messze nem ideális helyszín, a hátsóbb sorokban ülők szerintem csak deréktól  felfelé láthatták a szereplőket. A rendezvényen ott volt (majdnem) az összes DS-i kultúrarc (de akkor ki volt a Vámbéryben?). Olyan 70-80 ember lehetett jelen. A kezdéssel mintegy 25 percet késtek, ami tán' túlzás.

Amit láttam, nem azért nem tetszett, mert nem "beugrós" volt. Eleve elhatároztam, hogy nem fogom összevetni a kettőt, mert miért tenném. A színészek tették, amit tudtak, élvezhető és értékelhető teljesítményt nyújtottak, a játékmester azonban életidegen helyzeteket teremtett (csuklással kommunikálók klubja, nagy lépésekkel járók klubja - ugyan már…), és nem lépett közbe időben. Volt, hogy egy-egy jelenet, helyzet már rég kifulladt, a színészek szenvedtek, Gál művész úr megpróbálta elhagyni a színpadot, hogy legyen már vége (ez egyébként pont a Para által kiemelt Szent Töpörtyűben volt, ami egyébként nagyon jó, és nagyon dunaszerdahelyi volt), mert a parasztbácsi vs. szektamókus tematikából már kihozták, amit tudtak. De a játékmester visszaküldte őt, hadd izzadjon még egy kicsit. Többször is előfordult, hogy a színészek maguk keverték le a jelenetet, illetve, hogy a jelenet nem tudta beteljesíteni a leírásban foglaltakat. Intellektuális humor - mondta egy kolléga a szünetben. Másnap a központi napilapban megjelent fotó alatt is ezt olvashattuk. Lehet, de... Gondoltam, a szünetben elmegyünk, mint a komáromi parasztok az Álomról a Jókaiban, de annyi emberrel kellett beszélnem… Az első "felvonás" nagyon nyögvenyelős és vontatott volt. A második már jobb, és szerencsére rövidebb is.

Külön élmény volt Mokos Attila, akit eddig csak klasszikus színházi körülmények között láttam, így még nem. A táncos rögtönzéseknél megmutatkozott, félelmetes(en jó) mozgáskultúrája van.

Hát, majd meglátjuk, hogy a következő milyen lesz, remélem, kicsit összeszedettebb a játékmesteri oldalon.

A pénteki, komáromi rendezvényen, úgy hallottam, sokan voltak, és sokan álltak. Olyanok is, akiknek volt jegyük. Így most az előadás napján a helyszínen lehet jegyet venni - tudtam meg Bárány kollégától. Ezt nem tartom a legjobb ötletnek, mivel egy dolgozó ember nem tud odamenni kora de., amikor meg kijött a melóból, már valszeg nem lesz jegy. Ha a jelenlegi tendencia folytatódik, és tömegek akarnak bejutni, nagyobb helyre kell költöztetni a rendezvényt.

Úgy alakult, hogy vonattal utaztam Dunaszerdahelyről Komáromba. 33 percig kellett várnom a váróteremben. Váróterem. Minőségjelzős összetétel, egy olyan terem, ahol várunk. Erre a szerdahelyi váróterem bizonyosan nem alkalmas. Hiába próbálja fűteni nyolc radiátor, valaki kiláncolta és lelakatolta a sarkig kitárt ajtót.

Úgy látszik, Dunaszerdahelyre nem hatolt el, hogy Koppenhágában klímacsúcs van. Ilyen primitív energiapazarlást ritkán lát az ember. A vágányokat fűtik. Valahol van egy kazán, ami azért éget el töménytelen energiát, mert egy barom kilakatolta a -4 fokra nyíló ajtót. Persze, nem gond, nem az ő pénze, majd a távoli pozsonyi központ, "a vállalat" kifizeti. Kíváncsi vagyok, hogy a dunaszerdahelyi vasutasok otthon is úgy szokták-e, hogy feltekerik csontig a fűtést, aztán pedig sarkig kitárják a lakásuk ajtaját. Ja, hogy otthon nem, mert ott ők fizetik a számlát. A közös, az meg le van hányva. A lelkekben élő kommunizmus.

Ez az, ami elvi síkon zavar, legalább annyira, mint amikor valaki úgy kompenzálja, hogy melege van, hogy kinyitja az ablakot, ahelyett, hogy letekerné a fűtést. A másik pedig, hogy nekem, a felhasználónak, aki fizetett azért, hogy igénybe veszi a cég szolgáltatásait, nem biztosítanak megfelelő körülményeket.

Egy kocsmában sem csak a nettó árpalét fizetem meg a sör árában, benne van a kulturált vécé, a pincérnő mosolya, a kényelmes szék stb. A vasúttól is elvárható lenne, hogy ne fagypont körüli hőmérsékletben kelljen várakoznom a vonatomra.

Ez ma nem sikerült. Gondolom DS-ről tömegek indulnak útnak. Valaki vihetne egy erővágót holnap...