tg-ltatsthtetet-06-02

Ma 9 órára sajtótájékoztatót hívott össze a Szlovák Nemzeti Párt, melyen annak elnöke, Ján Slota az Országos Rendőr-főkapitányság munkáját fogja értékelni. Megteheti, hiszen egy politikus arról beszél, amiről akar, és olyan nyilvánosság előtt, amekkora kíváncsi rá, főként, ha olyan széles látókörű személyről van szó, aki a hippológia területén épp oly otthonossággal mozog, mint a női frizurákén.

A Jaroslav Spišiak vezette rendőrség pedig egyébként is szálka a nemzeti vezető szemében, nem véletlen, hogy a 2006-os koalíciós tárgyalások során az SNS követelte a leghangosabban, hogy távozzon az országos rendőrfőkapitány első helyettesének posztjáról. Slotáék ellenzékbe kerülése óta egyik kedvenc témája lett a rendőrség, érdekes, hogy kormányzati pozícióból messze nem tanúsítottak ekkora érdeklődést a belügy iránt, holott államtitkáruk is volt ebben a minisztériumban, akit jobban ismerünk hazafias CD-je, mint államférfiúi munkássága kapcsán. De vajon véletlen lehet-e, hogy Slotáék akkor zúdítanak újabb bírálatözönt a rendőrségre, amikor Igor Štefanov, a párt miniszter korában elkövetett bűncselekményekkel gyanúsított képviselője másik vonalon igyekszik lehallgatási botrányt kreálni, és azt nagy erőkkel tematizálni, újabban már egy miniszter, Nagy József nevét is bedobva?

Mi ez az egész, miért éppen Štefanov, és miért pont most? Az exminiszter március közepén hozakodott elő azzal, hogy Daniel Lipšic belügyminiszter tudtával negyven képviselőt, valamint újságírókat hallgatnak le. Ez a képviselők közel harmada, ha igaz lenne, az a hazai parlamenti demokrácia végét jelentené, de az embernek kételyei támadnak, ha egy ilyen bombasztikus hírt az jelent be, akit azzal gyanúsítanak, hogy az elmúlt kormányzati ciklus egyik legnagyobb közpénzlenyúlásánál asszisztált. A Štefanov-offenzíva egyelőre sikeres, hisz több tucat – kormánypárti és ellenzéki – politikus nyilatkozik, kétkedik, cáfol, háborodik fel, nyugtalankodik, egyelőre anélkül, hogy akár egy árva bizonyítékot is láttak – illetve hallottak – volna erről, csupán Štefanov úri becsületszavára hagyatkoznak. Így előbb azt kellene hitelt érdemlően megállapítani, egyáltalán van-e lehallgatási botrány. Szlovákiában két testület hallgathat le, a Szlovák Információs Szolgálat és a rendőrség, az egyéb, erre jogosult társszervek számára is ezek végzik a lehallgatásokat. Az SNS valószínűleg rendőrségi lehallgatásra gyanakszik, ezért veszi elő újra és újra az egyenruhásokat (a testülethez kötődő párt gyalulása járulékos haszon a nemzeti orientáltságú választókért folytatott harcban).

Ha össze kellene foglalni a hazai politikuslehallgatási botrányokat Ladislav Hudektől Pavol Ruskóig, arra nem lenne elegendő a rendelkezésünkre álló terjedelem, így az sem lenne meglepő fordulat, ha kiderülne, hogy valami igazság van a dologban. De akkor vélemények helyett tényeket kellene prezentálniuk a politikusoknak, azok pedig egyelőre hiányoznak.

(ez most inkább hír mint vélemény) Raisz Csaba és Szilárd holttestét találták meg a rendőrök március elején a Dunaszerdahelyhez közeli Csótfán, egy droglabor mellett – erősítette meg mai sajtótájékoztatóján Jaroslav Spišiak országos rendőrfőkapitány. A gyilkossággal Sátor Lajost gyanúsítja a rendőrség, akinek Spišiak szerint a drogügylethez is köze lehetett.

A Pápay Tibor vezette szervezett bűnözői csoportot 1999. március 25-én irtották ki Dunaszerdahelyen, a Fontána étterem emeletén. Európa eddigi legnagyobb maffialeszámolását három személy követte el, egy a földszinten levő vendégeket tartotta sakkban, kettő pedig az emeleten 113, gépkarabélyból leadott lövéssel lelőtt tíz bandatagot. Kilencen a helyszínen életüket vesztették, egy a kórházban halt meg.

A gyilkosokat eddig ne fogták el, az ügyben nem született semmilyen jogerős ítélet.

A rendőrség a gyilkosság megrendelésével Sátor Lajost, az elkövetésében való bűnrészességgel pedig a Raisz fivéreket, és – a 2005. május 19-én autóbalesetben elhunyt – Szamaránszky Árpádot gyanúsította. A Raisz-fivérek 2005-ben szabadultak a vizsgálati fogságból. 2008. szeptember 17-én a két testvér eltűnt. Utoljára a Sátorhoz közeli N. Zsolttal találkoztak, azóta nem látták őket.

Jaroslav Spišiak ma bejelentette, a rendőrség szétvert egy 11 tagú bűnözői csoportot, melynek tagjai kapcsolatban álltak Sátor Lajossal, és a bűncselekményekből származó pénzt a szökésben levő bandavezérnek adták le. Hét személyt Szlovákiában, hármat külföldön - Magyarországon - vettek őrizetbe. Köztük van B. Károly is, akit a rendőrség Sátor jobbkezének tart. Na vajon ez ki lehet? Spišiak a mo.-i szervezett bűnözés egyik legjelentősebb alakjának nevezte őt. A mo.-i kollégáknak a magyar rendőrség nem akar semmit mondani. B. egy lakásban rejtőzködött, ahonnan csak akkor jött ki, amikor el kellett intézni valamit Sátor Lajos részére.

Sátor alárendeltjeivel cédulákra írt üzenetek útján kommunikált. Ezek egy részét megtalálták az egyik Magyarországon letartóztatott férfinál.
A Raisz fivérek tetemét a közigazgatásilag Dunaszerdahelyhez tartózó Csótfán találták meg. Egyiküket egy, másikukat három mellkasi lövéssel ölték meg. Csótfán a rendőrség egy fél éve működő droglabort számolt fel. A lefoglalt marihuána piaci értéke 240 ezer euróra tehető. A rendőrség szerint az ültetvényt is Sátor működtette, és összesen 900 ezer eurós haszonra tehetett szert belőle.

(Ezt a posztot munkaidő után update-elni fogjuk.) A rendőrséggel kapcsolatos dolgokat figyelő ember szinte megijed, mikor az Országos Rendőr-főkapitányság sajtósa egy olyan eseményre invitálja őt, ahol "személyi változásokról" lesz szó. Ez a blog egyértelműen Spišiak-fan, a törzsolvasók tudják, már 2004-2005-ben is az volt, de hát Jaro baze, már kicseréltél mindenkit, aki él és mozog, kivéve a kutyás és lovas rendőrök parancsnokát. Íme:

Kassai Kerületi Rendőr-főkapitányság: Juraj Bukuš (korábban távozott, formailag üres volt a poszt)→Jana Baranová
Eperjesi Kerületi Rendőr-főkapitányság: František Leško→Jozef Seman
Pozsonyi Kerületi Rendőr-főkapitányság: Pavel Brath→Faragó Csaba
Nagyszombati Kerületi Rendőr-főkapitányság: Bystrík Stanko→Puha Imre
Zsolnai Kerületi Rendőr-főkapitányság: František Posluch→Peter Fízel
Trencséni Kerületi Rendőr-főkapitányság: Vladimír Šramka→ Peter Müller
Nyitrai Kerületi Rendőr-főkapitányság: Dušan Síleš→Pavol Šrámek
Besztercebányai Kerületi Rendőr-főkapitányság:  Marián Slobodník→maradt

Az ORFK-n belül
Az országos rendőrfőkapitány első helyettese: Michal Kopčík→Ján Vaľo
Országos rendőrfőkapitány-helyettes: Stanislav Jankovič→Ľubomír Ábel
Belső ellenőrzés: Štefan  Kočan (korábban távozott)→Milan Jonis
Szervezett Bűnözés Elleni Hivatal: Ivan Ševčík→Peter Krajíček
Korrupcióellenes Hivatal: Tibor Gašpar→Peter Kovařík
Nemzeti Kábítószer-ellenes Egység: Branislav Botto→

Kíváncsian várjuk, hogy 15 órakor mit fog bejelenteni.

UPDATE: 12:50-kor az volt az állás, hogy Marián Slobodník marad. 15 órától: Marian Slobodník megy.

A Most-Híd szerint a nyelvtörvény módosításával vége a félelem időszakának, az MKP szerint ez továbbra is tart. Szerintem mindkét párt rossz megközelítését választotta a dolgoknak, mert pl. sokan előtte se féltek, és most se félnek. (Biztos voltak, akik szarul érezték magukat tőle, de a legtöbb ember életébe az egyértelműen a nyelvi imperializmus szándékával létrehozott jogszabály nem avatkozott be, bár mentegetni semmiképp nem szeretnénk, korábban soxor leírtuk, mit gondolunk róla.) Szal hagyjuk már ezt az elemi ösztönökre való rájátszást.

Hanem nézzünk egy apróságot. Szerdán-csütörtökön még elfogadhatatlanok voltak a bírságok a párt számára. Pénteken pedig Bugár Béla azt nyilatkozta, ésszerű kompromisszum született.  Mi változott? - tehetnénk fel a kérdést. Persze, a már-már vicc kategóriába tartozó színházi szünetben történt megbeszélésen nem voltunk ott, és a Koalíciós Tanácson sem ültünk bent. De Daniel Krajcer azt nyilatkozta: semmi. Nézzünk bele a sajtótájékoztatóba, tekerjük át, és az újságírói kérdéseknél hallgassuk meg Katarína Ottová kérdését, mely pont ezt firtatja. A kérdésre felelve a miniszter azt mondja, a pénteken elfogadott változat = a csütörtökivel. Egyikük nyilván rosszul tudja.

*****
Olvasom Gustáv Murín legújabb könyvét.  T-től kaptam. Kicsit az előző két kötetre hasonlít. Még nem fejeztem be, de olyan menzakoszt-jellegű: nem rossz, nem rossz, de nem is jó. Valszeg majd részletesen is írunk róla, ha befejeztük, és időnk engedi.
*****
Kíváncsi vagyok, milyen hatása lesz annak, hogy a rendőrség mától bejelenti, hol mérik a sebességet. Azt csak üdvözölni tudjuk, hogy Spišiak kiparancsolta a bokorból a rendőröket.
Ami engem az első ilyen jelentést böngészve meglepett, az az, hogy milyen sok helyen mérnek. Pl. csak ma, csak a Lévai járásban 16 helyen. Gondolta a fene.
*****
Dermedt arccal olvasom Bugár Béla nyilatkozatát: „Sajnálatosnak tartom, hogy a magyar kormány egy szlovákiai magyar parlamenti párt véleményére nem kíváncsi". (A teljes cikk itt. A jelenséget most nem kívánjuk kommentálni, sztem jobb lenne, ha találkoznának.)  Ej no, de önérzetesek vagyunk. Most akkor magyar, vagy nem magyar?  A magyar újságban magyar, a szlovákban nem?
*****
Nem lehet nem észrevenni, hogy milyen dekoratív staff kíséri az EBESZ kisebbségi főbiztosát:

forrás: mkp.sk

*****
Nyelvtörvénnyel kezdtük, nyelvtörvénnyel is fejezzük be ma. A SZMK tegnap állásfoglalást tett közzé a nyelvtörvényről. Mi is segítünk terjeszteni:

"A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala állásfoglalása az SZK kormánya által 2010. szeptember 24-én javasolt államnyelvtörvény-módosítással kapcsolatban
2010. 09. 28.

A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala Koordinációs Bizottsága megkülönböztetett figyelemmel kísérte, az ún. államnyelvtörvény (a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának 270/1995 sz. törvény) körül kialakult vitát, és tüzetesen áttanulmányozta a kormány által jóváhagyott módosító javaslatokat. Amennyiben a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa is megszavazza ezeket a módosító javaslatokat, a törvény szigora néhány esetben ugyan árnyalatnyit enyhül, alapjaiban azonban nem módosul, a kisebbségek nyelvhasználatát továbbra is hátrányosan érinti és félreértelmezésekre adhat lehetőséget.
Szeretnénk rámutatni, hogy az államnyelvtörvény eredeti filozófiája megmaradt. A törvény továbbra is egyedüli és felsőbbrendű nyelvi normaként kezeli a szlovák nyelvet nemcsak a hivatalos érintkezésben, hanem a közélet és a magánélet egyes területein is. Továbbra is tilt, büntet és félelmet kelt.
A kormány által elfogadott javaslat meglepő módon kiterjeszti a pénzbüntetéssel sújtható alanyok körét. A tervezet szerint, elvileg, magánszemélyek is büntethetők. Megítélésünk szerint, ez komoly visszalépést jelent a nyelvtörvény korábbi változatához képest is. A magánszemélyek nemcsak az élet, az egészség, a vagyon védelmével kapcsolatos információk államnyelven történő feltüntetése hiányában büntethetők, hanem gyakorlatilag bármilyen esetben.
Nem tartjuk megfelelőnek a törvénynek az iskolai dokumentációra vonatkozó részét sem, mely a kulturális és az oktatási minisztérium megegyezése nyomán, a jövőben megalkotásra kerülő rendeletre bízza a szabályozást. Az oktatás nyelvén használatos pedagógiai dokumentáció mellett az államnyelvtörvénynek kellene szabályoznia a pedagógiai dokumentáció azon körét, amelyet szlovák nyelven is kötelező vezetni.
Az államnyelvtörvény módosítása folyamán nem folyt olyan társadalmi vita (még a politikai elit körében sem), amely megnyugtatóan rendezhette volna a nyelvtörvény kérdését. A kormány megfelelő szervei nem egyeztettek a kisebbségek szakmai, érdekvédelmi és civil szervezeteinek képviselőivel, pedig a szlovákiai nemzetiségek szervezetei és a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala átadta a kormányfőnek és az illetékes szerveknek az észrevételeit. A törvényjavaslat sem tárcaközi egyeztetésre, sem pedig társadalmi véleményezésre nem került. Ehelyett politikai alkuk kérdésévé vált a törvénymódosítás végső megfogalmazása.
Az államnyelvtörvény, a kisebbségi nyelvhasználat, illetve a kisebbségek jogállása tekintetében olyan megoldási minimumra van szükség, amely megfelel az európai emberjogi és kisebbségjogi normáknak. Fontos, hogy ezekkel politikai szinten a kormánypártok, illetve az ellenzéki pártok is egyetértsenek, és egységes vélemény alakuljon ki a közgondolkodásban. E nélkül a kormányzati szervek részéről – úgy ahogy eddig – négyévente újabb és újabb módosítására kerülhet sor a kisebbségek jogállását és a kisebbségi nyelvhasználatot szabályozó törvényeknek. Egy ilyen állapot nagyon instabillá teheti az államéletet és folyamatosan ronthatja Szlovákia nemzetközi megítélését.
Sajnálatosnak tartjuk, hogy az EBESZ kisebbségügyi főbiztosának javaslata értelmében nem került sor egyszerre az államnyelvtörvény és a kisebbségi nyelvhasználati törvény (a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának 184/1999. sz. törvénye) módosítására és összehangolására, illetve a kisebbségek jogállásáról szóló törvény kidolgozására. (Lásd: Az EBESZ kisebbségügyi főbiztosának állásfoglalását a „Szlovák Köztársaság államnyelvéről szóló törvény“ módosításáról 2009.07.22. – www.jogsegély.sk.)
Egy ilyen megoldás átláthatóbbá tehette volna az államnyelv- és a kisebbségi nyelvhasználat kapcsolatát, sok tekintetben értelmezhette és korrigálhatta volna az államnyelvtörvényben azokat a pontokat, amelyek a legérzékenyebbek a többség és a kisebbségek viszonya szempontjából. Nem világos a jogszabályok egymáshoz való viszonya sem, és hogy egyáltalán sor kerül-e a kisebbségi nyelvhasználati törvény módosítására.
Elvárjuk, hogy a kormány még a nyelvtörvény módosítása előtt vonja vissza a korábbi nyelvtörvény kapcsán elfogadott Irányelveket.
Mindezek fényében a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala javaslatot dolgoz ki a kisebbségi nyelvek használatát szabályozó törvény módosítására, megvitatja azt a szlovákiai szakmai szervezetekkel és a szlovákiai kisebbségek képviselőivel, hogy olyan tervezet szülessen, amely a szlovákiai jogrenddel összhangban van és megfelel Szlovákia nemzetközi vállalásainak.
Kérjük az EBESZ kisebbségügyi főbiztosát, hogy szlovákiai tárgyalásai során szorgalmazza a széleskörű társadalmi vitát a kisebbségi nyelvhasználattal kapcsolatban, és a továbbiakban is ösztönözze és kísérje figyelemmel a kisebbségi nyelvhasználati törvény módosítását, illetve a kisebbségek jogállását szabályozó törvény kidolgozását."

Daniel Lipšic belügyminiszter populista módon reagált a hétfői  mészárlásra: bejelentette a fegyvertartás körülményeinek további szigorítását, melynek része a félautomatára átalakított automata fegyverek tartásának tilalma is, valamint a fegyvertartási engedély kiadásához szükséges pszichológiai alkalmassági vizsgálatok ötévente történő megismétlése. (A másik döntését, a járőrök automata fegyverrel való felszerelését jobbára helyeselhetjük, bár önmagában – megfelelő képzés és lőgyakorlatok nélkül – ez sem üdvözítő megoldás, csak 1,28 kilogrammal megterheli a rendőrök derékszíját, és vannak már a 61-esnél lényegesen korszerűbb kis tömegű géppisztolyok is, de hát szegény ember vízzel főz...) Az állampolgárok jó része szemében ez megfelelő megoldásnak fog tűnni – a miniszter kommunikációs csapata tudja ezt –, valójában azonban nem old meg semmit, az őrült magányos lövöldözők lehetetlen feladatnak tetsző kiszűréséhez pedig végképp semmivel nem járul hozzá. A vérfürdő után egy ország kérdezte döbbenten: lehet legálisan, fegyverviselési engedéllyel gépkarabélyt tartani otthon? Pedig a sajtó ezt a kérdést már alaposan pertraktálta akkor, amikor felkerült az internetre a szímői lőtéren készült botrányos videó, melyen egy vasúti rendőr társaival egy Hedvignek nevezett bábura lövöldözött gépkarabéllyal. Akkor a lőtér üzemeltetői elmondták, a megfelelő engedély birtokában bárki vásárolhat ilyen fegyvert a fegyverboltban. A fegyvertörvény egyértelműen fogalmaz: az automata fegyver az A, azaz a tiltott fegyverek kategórijába tartozik, és csak a fegyvertörvény 8. paragrafusában engedélyezett esetekben hozzáférhető. A félautomata – öntöltő, de sorozatlövés leadására nem alkalmas – fegyver, mely automatának látszik – például gépkarabélynak – viszont már a B katogóriájú, engedélyköteles fegyverek csoportjába tartozik. Tartásához E kategóriás, sportcélú fegyvertartási engedély szükséges. Fegyvertartási engedélye Szlovákiában jelenleg mintegy 150 ezer embernek van.

A miniszter sietett az átalakított automata fegyverek betiltásával, hiszen amikor bejelentette, még nem volt készen a szekértői vizsgálat arról, hogy Ľubomír Harman sorozatlövéseket adott le, azaz „visszaalakította” az átalakított fegyvert félautomatáról automatára, csupán a szemtanúk állították, hogy sorozatlövést hallottak. Márpedig ha egy addig békés lakótelepen lövöldözni kezdenek, akkor könnyen előfordulhat, hogy a lakók több, gyors egymásutánban leadott egyes lövést sorozatlövésnek gondolnak. Soha meg nem tapasztalt stresszhelyzetbe került emberek vallomására alapozni egy törvénymódosítást, a szakértői vizsgálat elkészülte előtt nem nevezhető bölcs dolognak. Az 58-as gépkarabélyban, amely szerkezetileg a Kalasnyikov csehszlovák mutációjának tekinthető, „az egyes lövést biztosító elsütőemelő az elsütőbillentyűvel közös tengelyen van. Az egyes lövést biztosító elsütőemelő el van látva rugóval, furattal a tengely számára, és egy nyúlvánnyal, amelyre a tűzváltó tengely támaszkodik sorozattűz végrehajtásakor, és kikapcsolja az egyes lövést biztosító elsütőemelőt” – idézünk a fegyver műszaki leírásából. Éppen ezt a lehetőséget iktatják ki, mikor a fegyvert félautomatává alakítják, persze, egy ügyes fegyvermesternek nem okoz gondot ezt visszaállítani, ez azonban szakértelmet és eszközöket kíván, a bűnözőknek sokkal egyszerűbb a feketepiacon egy valódi automata fegyvert szerezni, mint ilyesmivel bíbelődni.

Az elkövető indítékait e kézirat leadásakor még nem ismertük. A miniszter mellett álló országos rendőrfőkapitány is ebben a szellemben nyilatkozott. Így a tárcavezető a megoldását az elkövetés eszközére építette. Tavaly a rendőrség statisztikái szerint az országban 84 gyilkosság és 45 emberölés történt. Megannyi borzalmas személyes tragédia, melyeket nem kívánunk sem relativizálni, sem párhuzamba állítani a hétfői, a Pápay-klán kiirtása után a második legnagyobb szlovákiai tömegmészárlással. A rendőrség ezek közül 15-öt minősített orgyilkosságnak és kettőt bérgyilkosságnak, a többi jó részét – leszámítva az 5 rablógyilkosságot – mondhatni családon belül követték el, az áldozat gyakran ismerte az elkövetőt, a gyilkos eszköz pedig a legtöbbször az volt, ami az elkövető keze ügyébe került. Tavaly az Új Szó olvasói is borzonghattak azon, amikor egy szomszédi szóváltás követően egy jól szituált mérnök egy Kassához közeli faluban kaszával kaszabolta szét szomszédját, összesen nyolcszor vágta bele a mezőgazdasági eszközt, melyről mi magyarok Dózsa György óta tudjuk, hogy nagyon veszélyes, mégsem kezdeményezte senki, hogy tiltsák be a kaszákat. Azért, mert „csak” egy szomszédot ölt meg vele? Persze, a kasza nem lőfegyver. De Lipšic hirtelen jött megoldása azért is álságos, mert betiltja a 7,62 milliméteres, köztes lőszerrel tüzelő gépkarabélyt, miközben akinek van D (vadász) kategóriás fegyvertartási engedélye, az jobb fegyverboltokban továbbra is nyugodtan rendelhet akár - túlozzunk! - .700 Nitro Express típusú, elefántvadászatra kifejlesztett lőszert is, melynek a tűzereje összehasonlíthatatlanul nagyobb a betiltani akartnál.

Úgy látszik, a kereszténydemokrata belügyminisztereknél van valamiféle macsós „hatékonynak tűnni”-vágyás. A jelenlegi tárcavezető volt párttársa és elődje, Vladimír Palko például közvélemény-kutatásokban mérte fel, hogy megfelelő fickónak tartják-e őt a választók. Daniel Lipšic megoldási javaslata, azon felül, hogy néhány fegyvermesternek rövid távú munkát biztosítana a félautomatává alakított gépkarabélyok végleges hatástalanításával, se nem reagál a mészárlás kiváltó okaira – hisz nem is ismerjük azokat –, se nem járul hozzá a megelőzéshez – ámokfutók esetében, sajnos, ez lehetetlen, a cselekmény jellegéből fakadóan. Az állampolgárok biztonságérzetét sem adja vissza. Nem jó semmire.