Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Kitoloncolás mint megoldás

Várhatóan a napokban kitoloncolják Szlovákiából Vologyimir Jegorovot, akit az egyik legerősebb szlovák–ukrán szervezett bűnözői csoport vezetőjének tartanak. Jegorov 2002-től élvezi az állam vendégszeretetét. 2006-ban lélegzetvételnyi időre kiléphetett a börtön kapuján, de ott letartóztatási parancsot lóbáló kommandósok várták, és kis rendőrségi kitérővel visszavitték a rácsok mögé. S bár nem jogerősen bűnösnek találták őt és csoportját öt gyilkosságban, a Legfelsőbb Bíróság megsemmisítette az életfogytiglani szabadságvesztést kimondó ítéletet, így az állítólagos keresztapát csak bűncselekményből származó jövedelem legalizálásában találták bűnösnek. Mivel az emiatt kiszabott négy évet már – kétszeresen is – letöltötte a vizsgálati fogságban, szabadon távozhatott volna, ha a börtönben töltött évek alatt úti okmányai nem vesztették volna érvényességüket. Így az idegenrendészet Szlovákiában illegálisan tartózkodó személyként elméletileg még 180 napig fogva tarthatja. Ez idő alatt vagy elő tudnak húzni ellene egy újabb vádemelési javaslatot egy új ügyben, vagy az adminisztratív döntést követően tevőlegesen is sor kerül a kitoloncolására, és Vologya az ukrán határon túlról integethet a pozsonyi bíróságoknak. Ha pedig egyszer valaki Ukrajnába kerül, afelett már szlovák törvényszék nehezen fog ítélkezni. Ismerjük a Ducký-gyilkossággal vádolt állítólagos ukrán bérgyilkos, Oleg T. esetét, aki védője útján megüzente, hogy mivel rossz körülmények között él, nincs pénze Pozsonyba utazni, oszt’ jó napot. Még szerencse, hogy Jegorov nem szlovák állampolgár, így határon kívülre helyezésével megszűnik problémaként létezni a szlovák igazságszolgáltatás számára. (A rendvédelem számára nem biztos.) Ám a „bodzázásból” élő kigyúrt legények körében a külföldiek elenyésző kisebbséget alkotnak. Örülhetünk, mert bíróságaink mindent megtesznek az állampolgári jogok tiszteletben tartása végett: Róbert Okoličány egy sportmotorral jár a Specializált Büntetőbíróságra, mikor kedve tartja, vádlott-társai azonban nem minden esetben kísérik el, meghiúsítva a tárgyalásokat. Ugyancsak a levegőben lóg Branislav Adamčo életfogytiglani börtönbüntetése, František Salinger, a zsolnai boss is kis híján szabadlábra került, de ott a kerületi bíróság még időben felülbírálta a járásbíróság döntését, a Kassai II. Járásbíróság folyosóján pedig még mindig összefuthatunk azzal a bíróval, aki annak idején az egész Kolárik-csapatot szélnek eresztette.

Pár súlyos ügyet emeltünk ki, melyek valóban csak a jéghegy csúcsát jelentik. A hazai igazságszolgáltatás ramaty állapotát azonban hiba lenne Štefan Harabin, illetve a Fico-kormány nyakába varrni, bár az előbbinek – korábbi legfelsőbb bírósági elnökként – azért lehet némi „érdeme” a dolgok ilyetén alakulásában. A jog kikényszeríthetőségének bizonytalansága az állampolgárok igazságszolgáltatásba vetett bizalmát őrli fel, ezt pedig hosszú távon a jogállamiság minden vonatkozásában megsínyli. Az igazságszolgáltatási rendszer strukturális reformokért kiált, melyek végrehajtásához talán nem is elegendő egy kormányzati ciklus. Ezért lenne jó, ha az igazságszolgáltatás apolitikus volna, ahogy az az Alkotmány hetedik fejezetében írva vagyon. A szlovákiai rögvalóság azonban mást mutat.

3 Tovább

Ez most két keleti: Ficu és Oki

A héten a hazai igazságszolgáltatásban két figyelemreméltó esemény történt, mindkettő a kelet-szlovákiai szervezett bűnözéshez kapcsolódik. Kezdjük az utóbbival: ha bozótvágóval - szlovmagyul macsetával - szétkaszaboljuk egy riválisunkat, alig valamit kell sitten töltenünk. Szóval csak bátran, bozótvágóra fel!

Korábban, mikor a blogvezetés még jóval koncepciózusabb volt, egy ideig figyelemmel kísértük a kassai keresztapa, a barátból támadt ellenséggel, Dušan "Borža" Borženskývel is leszámoló, később maga is a Borža-legények géppisztolygolyóitól elhalálozó Karol Kolárik népi zenekara sorsának alakulását. (Borža jelenleg 14 éves szabadságvesztését tölti a gyilkosság előkészítése miatt, tehát Kolárik járt rosszabbul. Borža csak szervezte a gyilkosságot, a lövéseket a Pitbul néven is ismert Miroslav Vančík adta le, akit azonban az égi igazságszolgáltatás hamarabb ért utol, mint a földi: egy albán diszkótulajdonos lelőtte, mikor elmentek befenyíteni őt, hogy fizessen védelmi pénzt.)

Ahogy ez lenni szokott, a két konkurens klán legényei nem ápoltak felhőtlen kapcsolatot egymással. Történt, hogy 1999 novemberében a Kolárik fiúk egy kocsmában belekötöttek a boržás Miroslav Stojkába. Az utóbbi egyedül volt, az előbbiek heten. Összeverték, hasbalőtték, majd egy bozótvágóval több vágott sebet ejtettek rajta, a népnyelv ezt úgy mondja, hogy összekaszabolták. Stojka helyben elvérzett. Még egyszer hangsúlyozzuk, 1999-ben történt a gyilkosság. E sorokat 2010-ben írjuk. A héten a Harabin István által vezetett Legfelsőbb Bíróság a hét vádlottból hatot felmentett. Egyedül Robert Ficut (nem, sajnos nem elütés:) ítélték el. 10 évet kapott, ráadásul nem is fegyházban, csak börtönben. A felét már letöltötte vizsgálatiban, 2/3-nál kérheti a feltételes szabadlábra helyezést, így bő 3 évet kell még neki sitten töltenie. A bíróság indoklása (kopasznak is) hajmeresztő. Nem lehet bizonyítani, hogy ki lőtt. Tehát a 7-ből valaki lőtt, de mivel nem tudjuk, ki, menjen mindegyik. Ok, ez részben rendben van, mert egy lövésért nem lehet leültetni hat embert. Attól viszont agyfaszt lehet kapni, hogy a történteket nem úgy értékelte, mint két csoport közötti leszámolást, hanem olyan sima emberülésként, mint ha a kedves olvasó e bejegyzés után fogná, és egy bozótvágóval feldarabolná a szomszédját. Tehát a bűnszervezet keretében történt elkövetéssel nem súlyosbították a vádat. És - ez a kedvencem - nem nyert bizonyítást, hogy a hét Kolárik-legény azzal a szándékkal ment a kocsmába, hogy megöljék Miroslav Stojkát. Valóban, az, ha pisztollyal és bozótvágóval megyek este sörre, nem bizonyítja, hogy ülni akartam. Nyilván bozótot mentem irtani.

A másik ügy is Kassára visz. Robert Okoličány aka Oki ügye. Ki Robert Okoličány? Ő a Kolárik, Borža, és az amatőr módon, ártatlan emberekkel kivégzett Jozef Eštók utáni/ez utóbbival párhuzamosan is futó periódus kassai keresztapja. (Azt egyelőre nem sikerült bizonyítani, hogy ők ölték meg Eštók, de valószínű, hogy közük van hozzá.) Nos, Oki Mikuláš Černák mellett a másik olyan rablóvezér, aki miatt a parlamentnek törvényt kellett módosítania, nehogy ki tudjon jönni a börtönből. (Jó kis ország ez, lófasz van itt, nem jogbiztonság.) Mégis kijött, noha korábban életfogytot kapott a Speciális Bíróságtól, de ezt a Harabin vezette Legfelsőbb Bíróság megsemmisítette, és az ügyet újratárgyalásra visszautalta a Specializált Büntetőbíróságnak. Persze, a per továbbra is folyik ellene, de ő már szabadlábon várhatja az ítéletet. 19 bűncselekménnyel vádolják.

Szal' száz szónak is egy a vége, csak ebben az országban nehogy bárki is a bíróságok "segítségére" szoruljon. Harabin alatt az igazságszolgáltatás visszarohadt arra a szintre, ahol a kumenizmusban volt. És ebben Robert Fico a bűnös, aki lehetővé tette az ámokfutást.

0 Tovább

Ez most két keleti: Ficu és Oki

A héten a hazai igazságszolgáltatásban két figyelemreméltó esemény történt, mindkettő a kelet-szlovákiai szervezett bűnözéshez kapcsolódik. Kezdjük az utóbbival: ha bozótvágóval - szlovmagyul macsetával - szétkaszaboljuk egy riválisunkat, alig valamit kell sitten töltenünk. Szóval csak bátran, bozótvágóra fel!

Korábban, mikor a blogvezetés még jóval koncepciózusabb volt, egy ideig figyelemmel kísértük a kassai keresztapa, a barátból támadt ellenséggel, Dušan "Borža" Borženskývel is leszámoló, később maga is a Borža-legények géppisztolygolyóitól elhalálozó Karol Kolárik népi zenekara sorsának alakulását. (Borža jelenleg 14 éves szabadságvesztését tölti a gyilkosság előkészítése miatt, tehát Kolárik járt rosszabbul. Borža csak szervezte a gyilkosságot, a lövéseket a Pitbul néven is ismert Miroslav Vančík adta le, akit azonban az égi igazságszolgáltatás hamarabb ért utol, mint a földi: egy albán diszkótulajdonos lelőtte, mikor elmentek befenyíteni őt, hogy fizessen védelmi pénzt.)

Ahogy ez lenni szokott, a két konkurens klán legényei nem ápoltak felhőtlen kapcsolatot egymással. Történt, hogy 1999 novemberében a Kolárik fiúk egy kocsmában belekötöttek a boržás Miroslav Stojkába. Az utóbbi egyedül volt, az előbbiek heten. Összeverték, hasbalőtték, majd egy bozótvágóval több vágott sebet ejtettek rajta, a népnyelv ezt úgy mondja, hogy összekaszabolták. Stojka helyben elvérzett. Még egyszer hangsúlyozzuk, 1999-ben történt a gyilkosság. E sorokat 2010-ben írjuk. A héten a Harabin István által vezetett Legfelsőbb Bíróság a hét vádlottból hatot felmentett. Egyedül Robert Ficut (nem, sajnos nem elütés:) ítélték el. 10 évet kapott, ráadásul nem is fegyházban, csak börtönben. A felét már letöltötte vizsgálatiban, 2/3-nál kérheti a feltételes szabadlábra helyezést, így bő 3 évet kell még neki sitten töltenie. A bíróság indoklása (kopasznak is) hajmeresztő. Nem lehet bizonyítani, hogy ki lőtt. Tehát a 7-ből valaki lőtt, de mivel nem tudjuk, ki, menjen mindegyik. Ok, ez részben rendben van, mert egy lövésért nem lehet leültetni hat embert. Attól viszont agyfaszt lehet kapni, hogy a történteket nem úgy értékelte, mint két csoport közötti leszámolást, hanem olyan sima emberülésként, mint ha a kedves olvasó e bejegyzés után fogná, és egy bozótvágóval feldarabolná a szomszédját. Tehát a bűnszervezet keretében történt elkövetéssel nem súlyosbították a vádat. És - ez a kedvencem - nem nyert bizonyítást, hogy a hét Kolárik-legény azzal a szándékkal ment a kocsmába, hogy megöljék Miroslav Stojkát. Valóban, az, ha pisztollyal és bozótvágóval megyek este sörre, nem bizonyítja, hogy ülni akartam. Nyilván bozótot mentem irtani.

A másik ügy is Kassára visz. Robert Okoličány aka Oki ügye. Ki Robert Okoličány? Ő a Kolárik, Borža, és az amatőr módon, ártatlan emberekkel kivégzett Jozef Eštók utáni/ez utóbbival párhuzamosan is futó periódus kassai keresztapja. (Azt egyelőre nem sikerült bizonyítani, hogy ők ölték meg Eštók, de valószínű, hogy közük van hozzá.) Nos, Oki Mikuláš Černák mellett a másik olyan rablóvezér, aki miatt a parlamentnek törvényt kellett módosítania, nehogy ki tudjon jönni a börtönből. (Jó kis ország ez, lófasz van itt, nem jogbiztonság.) Mégis kijött, noha korábban életfogytot kapott a Speciális Bíróságtól, de ezt a Harabin vezette Legfelsőbb Bíróság megsemmisítette, és az ügyet újratárgyalásra visszautalta a Specializált Büntetőbíróságnak. Persze, a per továbbra is folyik ellene, de ő már szabadlábon várhatja az ítéletet. 19 bűncselekménnyel vádolják.

Szal' száz szónak is egy a vége, csak ebben az országban nehogy bárki is a bíróságok "segítségére" szoruljon. Harabin alatt az igazságszolgáltatás visszarohadt arra a szintre, ahol a kumenizmusban volt. És ebben Robert Fico a bűnös, aki lehetővé tette az ámokfutást.

0 Tovább

Homlokráncolás a második keresztapatörvény felett

Hogy e sorok írója nem Robert Fico feltétlen híve, az azt hiszem, már korábban kiderült. A hét szerdai híre egyértelműen Balog Zoltán és bizottsága pozsonyi látogatása volt. Azonban szerdán még egy fontos dolog történt, melyre most szeretnénk visszatérni, mert most van rá időnk.

A kormány szerdai ülésén elfogadta, hogy a különösen súlyos bűncselekmények elkövetői egy évvel tovább lehessenek vizsgálati fogságban, mint a nagy átlag. A kormány egyúttal egyetértett azzal is, hogy a törvénymódosítást rövidített törvénykezési eljárásban tárgyalják. Azaz ne hónapokig tartson elfogadtatni, hanem sitty-sutty meglegyen.

A törvénymódosítást beterjesztő igazságügyi minisztérium jogmagyarázata szerint a módosítás célja"az emberek és vagyonuk védelme az olyan, különösen súlyos elkövetők elől, akiket 25 évre, vagy akár életfogytiglani börtönbüntetésre is ítélhetnek".  Ez azt jelentené, hogy a vizsgálati fogság ideje négyről öt évre emelkedne.

A az emberek életének és vagyonának védelme nagyon szép dolog, azt hiszem, akinek van élete és van vagyona, csak egyetérteni tud a törvénnyel. De! Ne legyünk már tudatlanok, a lóláb most is kilóg: egyértelmű, hogy a törvénymódosítás azért született meg, hogy Róbert Okoličány ne kerülhessen szabadlábra. Okolicány a kelet-szlovákiai alvilág egyik meghatározó "családfője", a Borža-klán örök kritikusa, ám a bírálat eszközei ebben a műfajban nem a szóvirágok, hanem minimum a bézbólütők, Okolicányéknál olykor a géppisztoly is. Okolicányt elítélték, életfogytra,  de fellebbezett, és ha április 13-ig nem születik döntés az ügyében, az életfogytiglanra ítélt bűnöző kisétálhat a börtönből.

Nyilván Okoličánynak nem kellene szabadlábon mászkálnia. De a sebes törvényelfogadás minimum két kérdésirányt felvet. Mekkora a jogbiztonság abban az országban, ahogy ad hoc hoznak bűnözőkre ráhúzható paragarafusokat, hisz ugyanilyent már Mikuláš Černákkal is csináltak. (Nem is beszélve arról, hogy mi van, ha valaki netán ártatlanul ül 5 évig vizsgálatiban, ami ugyebár nem büntetés.)
A másik pedig: a folytos suszterozás helyett nem lenne jobb, ha a bíróságok munkáját tennék hatékonyabbá? Ha nem ítélkezhetnének olyan bírók, akik ellen eljárás van folyamatban? Ha megszűnne a szervezett bűnözés és a bíróságok összefonódása? Ha eltörölnék a rengeteg obstrukciós lehetőséget? Ha nem lenne annyi eljárási hiba. Vegyük például az Adamčo-ügyet. Branislav Adamčot Marián Karcel meggyilkolása miatt jogerősen elítéltek, 25 évet kapott, de ezt a Legfelsőbb Bíróság eljárási hibák miatt 15 évre csökkentette. Alapból röhej, hogy egy gyilkosságot 15 évvel meg lehet úszni, sőt kevesebbel. De hogy a 15 azért 15, mert egy bíró elkúrt valamit...

0 Tovább

tg-ltatsthtetet-06-02

blogavatar

Phasellus lacinia porta ante, a mollis risus et. ac varius odio. Nunc at est massa. Integer nis gravida libero dui, eget cursus erat iaculis ut. Proin a nisi bibendum, bibendum purus id, ultrices nisi.

Utolsó kommentek