tg-ltatsthtetet-06-02

(ez most inkább hír mint vélemény) Raisz Csaba és Szilárd holttestét találták meg a rendőrök március elején a Dunaszerdahelyhez közeli Csótfán, egy droglabor mellett – erősítette meg mai sajtótájékoztatóján Jaroslav Spišiak országos rendőrfőkapitány. A gyilkossággal Sátor Lajost gyanúsítja a rendőrség, akinek Spišiak szerint a drogügylethez is köze lehetett.

A Pápay Tibor vezette szervezett bűnözői csoportot 1999. március 25-én irtották ki Dunaszerdahelyen, a Fontána étterem emeletén. Európa eddigi legnagyobb maffialeszámolását három személy követte el, egy a földszinten levő vendégeket tartotta sakkban, kettő pedig az emeleten 113, gépkarabélyból leadott lövéssel lelőtt tíz bandatagot. Kilencen a helyszínen életüket vesztették, egy a kórházban halt meg.

A gyilkosokat eddig ne fogták el, az ügyben nem született semmilyen jogerős ítélet.

A rendőrség a gyilkosság megrendelésével Sátor Lajost, az elkövetésében való bűnrészességgel pedig a Raisz fivéreket, és – a 2005. május 19-én autóbalesetben elhunyt – Szamaránszky Árpádot gyanúsította. A Raisz-fivérek 2005-ben szabadultak a vizsgálati fogságból. 2008. szeptember 17-én a két testvér eltűnt. Utoljára a Sátorhoz közeli N. Zsolttal találkoztak, azóta nem látták őket.

Jaroslav Spišiak ma bejelentette, a rendőrség szétvert egy 11 tagú bűnözői csoportot, melynek tagjai kapcsolatban álltak Sátor Lajossal, és a bűncselekményekből származó pénzt a szökésben levő bandavezérnek adták le. Hét személyt Szlovákiában, hármat külföldön - Magyarországon - vettek őrizetbe. Köztük van B. Károly is, akit a rendőrség Sátor jobbkezének tart. Na vajon ez ki lehet? Spišiak a mo.-i szervezett bűnözés egyik legjelentősebb alakjának nevezte őt. A mo.-i kollégáknak a magyar rendőrség nem akar semmit mondani. B. egy lakásban rejtőzködött, ahonnan csak akkor jött ki, amikor el kellett intézni valamit Sátor Lajos részére.

Sátor alárendeltjeivel cédulákra írt üzenetek útján kommunikált. Ezek egy részét megtalálták az egyik Magyarországon letartóztatott férfinál.
A Raisz fivérek tetemét a közigazgatásilag Dunaszerdahelyhez tartózó Csótfán találták meg. Egyiküket egy, másikukat három mellkasi lövéssel ölték meg. Csótfán a rendőrség egy fél éve működő droglabort számolt fel. A lefoglalt marihuána piaci értéke 240 ezer euróra tehető. A rendőrség szerint az ültetvényt is Sátor működtette, és összesen 900 ezer eurós haszonra tehetett szert belőle.

Na ki az, aki meg tudja mondani guglizás nélkül, mi történt 2009. április 16-án? Eduardo Rózsa Flores publikálta utolsó posztját, aztán egy bolíviai szállodában a rendőrség különleges erői társaival együtt kivégezték őt. Eduardo utolsó posztja a temerini fiúk ügyéről szólt.

A témát ma esti adásában az RTL Klub Fókusz című műsora is felfedezte. És ami meglepő, egészen korrekt tudósítás hangzott el az esetről, kiemelve, hogy a szerb bíróságok magyarellenes ítéletet hoztak. Egyetlen információ nem hangzott el, hogy Zoran Petrovics drogdíler volt.

Nem vagyunk elvakult Mészáros Antónia fanok, de sajnáljuk, hogy Krizsó Szilviával együtt a fideszes tisztogatás áldozata lett. Kaptunk helyette Szöllősi Györgyit, aki korábban már bizonyított a HírTv-ben és a Dunán, tehát azt nem mondhatjuk, hogy amatőr lenne. Amit hibájául róhatunk fel, hogy valószínűleg pártvonalon került oda, ez azonban személyes kvalitásaiból mit sem von le.

Az este keddi kiadásában azonban megérdemelte volna, hogy szájonvágják egy péklapáttal. Mórról nem lehet nevetgélve műsort vezetni, ahogyan azt ő tette.

Hétfőn ismeretlen tettes egy szívlövéssel kivégezte limbachi otthonában Ernest Valko ügyvédet, az SDKÚ szürke eminenciását. Valko halálhíre vezető téma lett a honi sajtóban, a szerkesztők általában a „befolyásos” jelzőt illesztették az áldozat neve mellé.

Bár Valko a szó szoros értelmében vett politikai funkciót csak pár évig töltött be, a politikai és az üzleti szférában ügyvédként kialakított kapcsolatrendszere meghatározó volt. Azt azért kevés ember mondhatja el magáról, hogy ő volt egykor a jelenlegi belügyminiszter főnöke... Nevéhez komoly bírósági perek kapcsolhatók, mind az állami, mind a magánszférából származó megbízásokkal, nemegyszer milliós tétekkel.
Az új kormányzati ciklusban ez a második gyilkosság, melyről feltételezhetjük, hogy politikai színezetű. Az előző, az országos rendőr-főkapitányi székbe a Közjogi Méltóságokat Védő Hivatal éléről érkező, tehát nem operatív területen dolgozó Ján Packa és Fico jobb keze, Robert Kaliňák által irányított,nem ritkán állampolgár- és magyarellenesnek tűnő rendőrség idején hallgattak a fegyverek, s azt gondolhattuk, a politikai gyilkosság legfeljebb Latin-Amerika vagy a Közel-Kelet problémája, s térségünkből a mečiarizmussal együtt eltűnt ez a megtorlási forma. (Packa ezt igyekezett is leszögezni a gyilkosság után adott nyilatkozatában. Maga az állítás kétségkívül igaz, azonban ebben az ő személyes érdeme – vagy a rendőrségé – csekély, mivel a gyilkosságot – sok más bűncselekménytípussal szemben – prevencióval nem lehet megelőzni.) Az illúziók július 9-én vesztek el, amikor családi háza előtt – másodszorra – agyonlőtték Basternák László volt ógyallai polgármestert és főellenőrt, az MKP járási elnökét. Az ő gyilkosát a rendőrség példás gyorsasággal kerítette kézre –még jó, hiszen rendelkezésükre állt a biztonsági kamera felvétele, és a feltételezett tettes sebesült volt –, az ügy hátteréről és a megbízó(k)ról azonban egyelőre vajmi keveset tud a méltán kíváncsi nyilvánosság.

A gyilkosságok áldozatainak hozzátartozói megérdemlik, hogy az elkövetőket megtalálják és megbüntessék. A hazai társadalmat több, lezáratlan gyilkossági ügy traumatizálja. Róbert Remiáš gyilkosait már nem is keresik; a Ján Ducký meggyilkolásával vádolt férfi felett ukrán bíróság ítélkezik, ami nem sok jót jelenthet; a Pápay-klán gyilkosai és a megrendelők a mai napig szabadlábon vannak; és – jóllehet ebben a társaságban furcsán mutat – azt sem tudjuk, kik vették el Daniel Tupý fiatal életét.

A híreket böngészve úgy tűnik, egyébként is szaporodóban vannak a fegyverrel elkövetett élet- és vagyonellenes bűncselekmények, melyek tartósan negatívan befolyásolhatják a lakosság biztonságérzetét, éppen ezért Jaroslav Spišiak rendőrségének nagyon gyorsan eredményeket kellene produkálnia, hogy helyreállítsa azt. A bűnösök pedig elnyerjék büntetésüket.

Amikor tegnap T.-nek lelkendezve újságoltam, hogy elfogták Karol Mellót (Anthony de Mellónak nem rokona), azt kérdezte, ki az a Karol Mello? Aki nem tudja a kérdésre a választ, nem kell tovább olvasnia.

Mikulás Černákról írtuk korábban, hogy a hazai magyar sajtó adós maradt magyar vonatkozású ügyeinek taglalásával, így a magyarok nagy többsége számára életfogytiglanja nem sokat jelentett. Karol Mellóval, a dunahidasi kettős gyilkosság - állítólagos - megrendelőjével is így van.

És bár Mello elfogását ünnepelte a szlovák sajtó, ne adjuk teljesen nekik, Karol Mello a magyaroké is. A 2002-ben teljesen standard közlekedési balesetben elhunyt testvérével, Ivan Mellóval, a Vágból 2006-ban kifogott Karol “Karcsi” Szatmárival, és Ján “Tichá smrť “ Šovčíkkal egyetemben Karol Mello szerelte össze Černák garázsában azt az autóbombát, mely 1997. május 20-án megölte a királyhelmeci főnököt, Tóth Gyulát.