tg-ltatsthtetet-06-02

Várhatóan a napokban kitoloncolják Szlovákiából Vologyimir Jegorovot, akit az egyik legerősebb szlovák–ukrán szervezett bűnözői csoport vezetőjének tartanak. Jegorov 2002-től élvezi az állam vendégszeretetét. 2006-ban lélegzetvételnyi időre kiléphetett a börtön kapuján, de ott letartóztatási parancsot lóbáló kommandósok várták, és kis rendőrségi kitérővel visszavitték a rácsok mögé. S bár nem jogerősen bűnösnek találták őt és csoportját öt gyilkosságban, a Legfelsőbb Bíróság megsemmisítette az életfogytiglani szabadságvesztést kimondó ítéletet, így az állítólagos keresztapát csak bűncselekményből származó jövedelem legalizálásában találták bűnösnek. Mivel az emiatt kiszabott négy évet már – kétszeresen is – letöltötte a vizsgálati fogságban, szabadon távozhatott volna, ha a börtönben töltött évek alatt úti okmányai nem vesztették volna érvényességüket. Így az idegenrendészet Szlovákiában illegálisan tartózkodó személyként elméletileg még 180 napig fogva tarthatja. Ez idő alatt vagy elő tudnak húzni ellene egy újabb vádemelési javaslatot egy új ügyben, vagy az adminisztratív döntést követően tevőlegesen is sor kerül a kitoloncolására, és Vologya az ukrán határon túlról integethet a pozsonyi bíróságoknak. Ha pedig egyszer valaki Ukrajnába kerül, afelett már szlovák törvényszék nehezen fog ítélkezni. Ismerjük a Ducký-gyilkossággal vádolt állítólagos ukrán bérgyilkos, Oleg T. esetét, aki védője útján megüzente, hogy mivel rossz körülmények között él, nincs pénze Pozsonyba utazni, oszt’ jó napot. Még szerencse, hogy Jegorov nem szlovák állampolgár, így határon kívülre helyezésével megszűnik problémaként létezni a szlovák igazságszolgáltatás számára. (A rendvédelem számára nem biztos.) Ám a „bodzázásból” élő kigyúrt legények körében a külföldiek elenyésző kisebbséget alkotnak. Örülhetünk, mert bíróságaink mindent megtesznek az állampolgári jogok tiszteletben tartása végett: Róbert Okoličány egy sportmotorral jár a Specializált Büntetőbíróságra, mikor kedve tartja, vádlott-társai azonban nem minden esetben kísérik el, meghiúsítva a tárgyalásokat. Ugyancsak a levegőben lóg Branislav Adamčo életfogytiglani börtönbüntetése, František Salinger, a zsolnai boss is kis híján szabadlábra került, de ott a kerületi bíróság még időben felülbírálta a járásbíróság döntését, a Kassai II. Járásbíróság folyosóján pedig még mindig összefuthatunk azzal a bíróval, aki annak idején az egész Kolárik-csapatot szélnek eresztette.

Pár súlyos ügyet emeltünk ki, melyek valóban csak a jéghegy csúcsát jelentik. A hazai igazságszolgáltatás ramaty állapotát azonban hiba lenne Štefan Harabin, illetve a Fico-kormány nyakába varrni, bár az előbbinek – korábbi legfelsőbb bírósági elnökként – azért lehet némi „érdeme” a dolgok ilyetén alakulásában. A jog kikényszeríthetőségének bizonytalansága az állampolgárok igazságszolgáltatásba vetett bizalmát őrli fel, ezt pedig hosszú távon a jogállamiság minden vonatkozásában megsínyli. Az igazságszolgáltatási rendszer strukturális reformokért kiált, melyek végrehajtásához talán nem is elegendő egy kormányzati ciklus. Ezért lenne jó, ha az igazságszolgáltatás apolitikus volna, ahogy az az Alkotmány hetedik fejezetében írva vagyon. A szlovákiai rögvalóság azonban mást mutat.

Elismerem, úgy tárgyalni, hogy az előző este sörétessel lőtték fejbe az egyik járási elnököt, nem lehetett túl felemelő, de ez a fiatalítás nem sikerült valami fényesre.  Berényi József újsütetű pártelnök azt nyilatkozta egy magyarországi napilapnak, hogy most ennyire tellett. Mindenesetre a kampányfőnök Bárdos Gyula az OT elnöki poszton nekem azért túlzásnak tűnik. Nekik is jár a száz nap, aztán majd meglátjuk. Lesz mit csinálni…

----------

Ma kiszabadult Vologyimir Jegorov, mivel az elbaszott szlovák bíróságok csak egy szar autólopást tudtak rábizonyítani, a gyilkosságok miatt kiszabott életfogytot a Legfelsőbb Bíróság - hm, nem jut az eszembe, hogy is hívják az elnökét? - megsemmisítette.
Annyi pozitív, hogy nem járkál közöttünk szabadlábon, hanem elvitte az idegenrendészet, mivel nincs vízuma. De azok legfeljebb kitoloncolhatják.
Žitňanská asszonynak sok sikert kívánunk az igazságügyi tárca élén…

----------

Pénteken épp az Irish-ban söröztem, amikor utolért a hír. A kívánságműsorban Basternák Lászlónak valaki Ganxsta Zolee első albumáról a 15. számot küldte. Az eset megdöbbentő, azt nem írom, hogy elítélendő, mert minden gyilkosság az.
Na de Ógyalla nem Dunaszerdahely, Basternák László egy jól körülhatárolható csoport szemében volt szálka, így bízzunk benne, hogy az után, aki meghúzta a ravaszt, az is kézre kerül, aki ezt mondta neki.

Így nem is erről kívánunk értekezni, hanem a magyar sajtó hozzáállásáról. A nagy magyar újságírók egyszeriben felfedezték a tanyasi szlovmagy kollégákat, és hirtelen felértékelődtünk a nagy pesti sztárriporterek szemében. Még szerencse, hogy szombaton egy másik bizniszen dolgoztam, offline, így csak vasárnap szembesültem azzal a rengeteg maillel, ami a szerkesztőségi és magán postaládámba jött. Ok, még egy-egy zsandár számát az ember passzolja is, de azzal sokra nem mennek, ugyanis az érintettek közül egyik sem beszél magyarul, vagy bárhogy a szlovákon kívül. Voltak viszont akik majdhogynem azt akarták, hogy mondjam tollba a sztorit. Lószart, mama. Kell a sztori? Dolgozz meg érte.

----------

A mai HN kész tényként tálalta, hogy a testületből ezredesi rangban leszerelt Jaroslav Spišiak lesz az új országos rendőrfőkapitány.  Volt egy ilyen érzésünk, hogy vagy őt, vagy Šáteket reaktiválni fogja az új vezetés. Amúgy ez a Kopčík nem volt rossz gyerek, de az ő tapasztalatával talán kevés volt a szervezetirányításra, az öregebb, tapasztaltabb régiós vezetők előtt nem volt tekintélye, és alig oldott meg valamilyen nagy ügyet. E sorok írója nagy Spišiak-fan, de attól még, hogy jó a vezetés, a posztos rendőrök, akikkel a lakosság kapcsolatba kerül, nem lesznek intelligensebbek.
Na de ez egyelőre egy megerősítetlen hír. Várjuk meg, amíg kinevezik.

(Disclaimer: rohadtul el vagyok maradva mindennel.) Hétfőn elmaradt egy bírósági tárgyalás. Ettől még egy olvasó sem tépi fel az ereit, pláne szerdán, de az elmúlt napokban rohadtul nem tudtuk megírni. De ha elkezdjük sorolni a vádlottakat, minden szervezett bűnözés iránt érdeklődő feinschmecker csettint  nyelvével. Šani és Borža… Ebből mindenki tudja, hogy a kassai szervezett bűnözés nem Kollárik-féle szárnyának aktőreiről lesz szó.

E sorok rójának nincs bátyja. Ezért az oviban mindig irigyelte azokat, akik egy eldönthetetlen vita végén azt tudták mondani, hogy: akkor megver a bátyám. Nos, ugyanez a felnőtteknél is működik. Ki merne bántani valakit, aki azt mondhatja: akkor hívom a bátyámat, aki nem más, mint a jelenleg jogerős életfogytiglani börtönbüntetését töltő Alojz Kromka, alias Lojzo Čistič, Mikuláš Černák, a Capo di tutti Capi, és úgy általában a szlovák alvilág Nr. 1. bérgyilkosa, a legfőbb takarító, akinek az a kézjegye, hogy két kezében két pisztollyal végzi ki áldozatait? No, hát ki az a hülye, aki a homokozóban elvenné Ján Kromka kisautóját? Volt ilyen, ám esetükben fordítva sült el a dolog, Ján Kromkának nem a kisautóját, hanem az életét vették el, azért, mert Alojzot nem találták.

Kromka - valószínűleg Černák megbízásából - 1997 szeptemberében egy kassai benzinkúton le akarta lőni Róbert Holubot egy motorról, de fegyver csütörtököt mondott. Holub erre nagyon morcos lett, és megüzente Kromkának, hogy kiírtja az egész családját. Kromka figyelmeztette testvéreit, hogy ne nagyon járjanak ki, de Jánt Peter Klešč kicsalta,  Holub, Fabo, Dušan Borženský, Alexander Horváth megkötözte, brutálisan megkínozták, majd fejbe lőtték. Mindenki egyszer. A tetemet felgyújtották.

Holubnak ez nem volt elég, és engedélyt kért Černáktól Kromka kilövésére. Ám a fiú megszívta. Tudjuk, mit történt.

Nem sokkal később Ladislav Badó,  Slavomír Surový és Karol Szatmáry társaságában Kromka felkereste Holub testvérét, Jozefet. Az azonban kiugrott az ablakon és elszaladt. A Ján Kromkát lépre csaló Klešč nem volt ilyen szerencsés, őt egy gatyában lőtték szét, három pisztolyból.

Fabo és Holub már nem érték meg a földi igazságszolgáltatást, ahogy Szatmáry sem. Horváth tolószékben ül, Eperjesen egy éjszaka gerincen találták.  Hétfőn a még élők sorsáról kellett volna dönteni, de nem jelentek meg a tanúk. Különös… Ami érthetetlen, hogy Ladislav Badó és   Slavomír Surový miért védekezhet szabadlábon. Elvégre nem csokit loptak a boltból.

Ján Mikolaj egy balfasz. Ezt eddig is tudtuk, de akinek ezzel kapcsolatban akár szemernyi kétsége is akadt, azt a tegnapi, érettségi hír kapcsán bizonyosan eloszlott. Na ja. Mikolaj úr, én is jobban tudok magyarul, mint szlovákul, ez van.
A dologban nem a fasisztoid párt politikusának a butasága a legégbekiáltóbb, hanem hogy ebben az országban lassan odáig jutunk, hogy az állam nemcsak abba akar beleszólni, hogy milyen identitásunk van, hanem abba is, hogyan gondolkodunk. Nem baj, Jano, 4 hét, azt még bírd ki valahogy, aztán mehetsz vissza Zsolnára.

∗∗∗∗∗

A tegnap híre számomra azonban nem ez volt, hanem az, hogy igazságügyi eljárás akadályozása miatt őrizetbe vették az embert, aki időben távozott a Fontánából. Ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy tavaly, mikor szintén bevitték, akkor, mire a rendőrség sajtósai kiadták az erről szóló hírt, már újra kint volt. Most javasolták vizsgálati fogságba helyezését. Kíváncsi vagyok, a Dunaszerdahelyi Járásbíróság (muhaha) mit fog lépni.

∗∗∗∗∗

Míg Jozef Hrdlička, Szlovákia Kommunista Pártjának elnöke a közszolgálati Szlovák Rádióban szónokolt, ismeretlen tettesek feltörték a KSS szolgálati kocsiját, mely az épület előtt parkolt. Ez a blog erősen rendpárti, így elítél minden törvényellenes cselekedetet, a gépkocsifeltöréstől az állam kifosztásáig terjedően. A tolvajt valszeg nem vezérelték ideológiai okok, de ha azokat a cuccokat akarnánk összehordani egy helyre, amit a kommunisták loptak el az emberektől, nemhogy a Szlovák Rádió, Pozsony összes parkolója nem volna elég.

A fiúk nem felelősek az apák vétkeiért, és senkit sem lehet felelősségre vonni amiatt, hogy az apja ez meg az. A gyermeknek egyszerűen nem volt választási lehetősége. De ezzel együtt felmerül a kérdés, okos dolog-e egy szervezett bűnözéshez köthető férfi gyermekét indítani egy pártlistán. Hisz ha az ország másik felében nem is, a régiójában tudják róla, hogy ő XY gyermeke. Persze, attól még lehet rendes ember. De képzeljük el, hogy bekerül mondjuk a parlament védelmi bizottságába, vagy belügyi államtitkár lesz. Persze, amíg piti bűnözők ülnek a parlamentben, a mentelmi jogba kapaszkodva…

∗∗∗∗∗

Párbeszéd egy közösségi portálon. Az asszony, aki lánykorában mögöttem ült kettővel, feltolt pár képet a gyermekéről. Az asszony, aki lánykorában a szélső padsorban ült, ezt kommentálta. Mindketten államnyelven. A legény, aki előttem ült, rosszallását fejezte ki, hogy két magyar a faszért kommentezget szlovákul. Az asszony, aki egykor mögöttem ült kettővel, azt mondta, azért, hogy mások is értsék.

Most milyen kommentatív elemet fűzhetnénk ehhez? E sorok írója nemrégiben mintegy 10, némileg ittas homonnai szlovák társaságában adta elő a Nepi Jano, nepi vodu c. szlovák népdalt (nótát?), miközben a zenekart egy borosüveggel vezényelte (most érzem, olvasókat vesztek), tehát szlovákellenesnek semmiképp sem nevezhető. S az is clear, hogy mivel ebben az országban soha sem lesz egy magyar pártnak sem 51 százaléka,  ha valamit el akarunk érni, azt csak a szlovákokkal együttműködve tehetjük. De ezt a "hogy mások is értsék" önfeladó dumát, ezt rühellem.